Hogyan érkeztem ide

Sokáig kerestem a helyem olyan világokban,
ahol gyors válaszok, egyértelmű irányok és teljesítmény volt az elvárás.
Közben egyre világosabb lett, hogy engem nem a vezetés,
hanem a figyelem és a kapcsolódás érdekel.

Az alkotás mindig jelen volt az életemben.
Nem mint cél, hanem mint mód:
ahogyan kapcsolódom, ahogyan rétegekben gondolkodom,
ahogyan meglátom azt is, ami nem azonnal látható.

Ami számomra fontos a munkában

Hiszek abban, hogy a legtöbb embernek
nem újabb eszközökre van szüksége,
hanem biztonságra, időre és megtartásra.

Olyan térben dolgozom, ahol:

• nem kell teljesíteni

• nem kell magyarázni

• nem kell "jól lenni"

Az alkotás itt nem feladat.
Lehetőség a jelenlétre, a megállásra,
és arra, hogy kapcsolódjunk ahhoz, ami bennünk zajlik.

Hogyan dolgozom ma

Trauma-informált, idegrendszer-érzékeny szemléletben kísérek.
Ez számomra nem módszert, hanem felelősséget jelent.

Azt, hogy:

• nem siettetek folyamatokat

• nem értelmezek vagy javítok

• nem dolgozom terápiás vagy diagnosztikus módon

A vezetés nálam nem irányítás,
hanem a tér, az idő és a figyelem tartása.

Kinek lehet ez jó?

Azoknak, akik:

• érzékenyek vagy túlterheltek

• nehezen illeszkednek gyors, elvárásokkal teli rendszerekbe

• szeretnének megállni, lassítani

Gyerekeknek, kamaszoknak, szülőknek és felnőtteknek,
akik számára a kapcsolódás fontosabb, mint a megoldás.

Egy fontos keret

A foglalkozásaim nem minősülnek pszichoterápiának
és nem irányulnak traumák feldolgozására vagy gyógyítására.

A cél a biztonság.
Mert abból alakulhat ki bármi más –
vagy sem, és az is rendben van.

Hogyan látok

Másképp látok, érzek és gondolkozom, ez nem módszer, hanem adottság. 

A vizualitás mindig jelen volt az életemben. Belül képekben, rétegekben, mozgásokban érzékelek. Kívül anyagokkal dolgozom: bútorokon hozok létre rétegeket, mintázatokat, struktúrákat. Lebontok, összeolvasztok, új formákat engedek megszületni.

A belső világban láthatatlan rétegekben, a külső világban kézzel fogható módon dolgozom.

Ugyanaz történik: 

kapcsolódás, átalakulás, "helyrerakás", vagyis gyógyult állapot, rend születik.

Az érzékenységről

Sokáig kerestem, honnan ered a "másképp látásom". Nem volt kirívó esemény. Mindenütt jelen volt.

Gyerekként és fiatal felnőttként nehéz volt a zaj, a kapcsolódás, a mindennapi működés. Akkor ez fárasztott, lemerített, és végül betegségekhez vezetett.

Ma már tudom ez egy másfajta idegrendszer, érzékenyég, szenzorosság. Nem hiba, nem szitokszó. 

Az érzékenység együttérzésre hív. Először önmagunk felé, aztán mások felé, ami nehézség volt, mára erőforrássá vált.

Az anyaság és a fordulópont

Mérnökként végeztem, tíz évig dolgoztam ebben a világban. 

Endometriózis, autoimmun pajzsmirigy betegség miatt és több műtét után kevés esélyt adtak arra, hogy gyermeket hordhatok ki. Aztán megszületett a kislányom.

Tanítóm lett. Ritkán használom a szót, de Csoda.

Anyaként éreztem először, hogy nem jobb emberré érdemes válnom, hanem megláthatom, hol nem vagyok jelen.

Ez belső munkát kívánt.

12 éve járok ezen az úton. Szorongások, testi tünetek vezettek befelé.

Hittem-és ma is hiszem- hogy amit elrontunk, azzal kapcsolatba lehet lépni, és lehet dolgozni vele, lehet formálni.

Az út

Az érdeklődésem mindig oda vitt, ahol otthon éreztem magam.

Alkotás gyerekekkel, táborok, művészetterápia, gyógypedagógiai ismeretek, anatómiai ismeretek, energiagyógyászat, önismereti folyamatok sora.

Sokféle irányt, módszert ismertem meg, nem gyűjtésből, hanem megértési vágyból.

Ma a természethez közel, mozgásban

Egy pici faluban élek, húsz év budapesti élet után.

A természet közelsége formálja a látásmódomat. Megtanított lassítani, hallgatni és figyelni, hogy a lebomlása, újra teremtődése nem sietős, nem kényszerű, hanem megengedő, ezért igaz.

***

Ma már tisztán látom, hogy az érzékenység, nem szétesés, hanem egy kapu. A ködös gondolatok, az elárasztó érzelmek nem ellenségek. Állapotok. Amelyek feléjük fordulva megismerhetők, átformálhatók. Innen lehet belső középpontból, intuitív bölcsességből, és gyakorlatias, önmagunkra formált saját rendszert alkotó tervekkel nap mint nap, aprócskán cselekedni, teremteni.

***

Folyamatosan képződök: a neurodiverzitás, a neuroaffirmatív szemlélet felé terelődött az érdeklődésem érintettség miatt és maradéktalanul egyetértek azzal, hogy a társadalmi normák világában a neurodiverzitás nem hiba, hanem az, ami a köznapi értelemben vett normában a neurotipikus: egy hálózaton belül kibontakozási lehetőség.

*

Új életteremben álmodtam meg a Műhelyemet, amiben az alkotáson, vizualitáson keresztül kapcsolódunk egymással, valódi minőségi időt töltünk együtt. Az alkotás kapcsolat és öröm, nem megoldást kínálok hanem figyelmet.

Hogyan tudnám pár szóban összefoglalni az utamat eddig?

Végig megmaradt a figyelmem az emberen és a kapcsolódáson, először önmagam majd mások felé is.

Figyelemmel dolgozom, dolgoztam, amihez az alkotás az eszköz, a jelenlét pedig a lényeg.

Végezetül szummázva: A változás a kapcsolódásból fakad.

Zárás

Nem kell eldöntened, hogy ez neked való-e.
Elég, ha érzed, hogy meg tudsz itt állni egy pillanatra.

A figyelem néha elég.

Házamban vagy online térben szeretettel látlak, ha megszólított az oldalam!

Eddigi tanulmányaim:

2014-től folyamatosan önismeret, az öngondoskodásom része: egyéni önismereti munka- megismerő, kognitív módszerek, integrál coaching, mindfulness, jóga, egyéni és csoportos formákban

2018: ANA-Kód® rendszer - energiagyógyászat

2018: komplex művészeti terapeuta (meseterapeuta)

2018: gyógypedagógiai segítő munkatárs

2023: Az ember anatómiája képzés

2024: Orosz tradicionális gyógyászat - energiagyógyászat

2024: Kínai asztrológus és LIFE coach

2025:

Asperger-Help tanfolyamon részvétel

Spektrum Ok: Érezzünk!, Élménymegosztás, Kapcsolódjunk! Szenzorozzunk! Szervezzünk! tanfolyamain részvétel

Vadaskert Kórház Autizmus spektrum zavar-Alap szülőtréning