Minden a játékból indul ki, benne és általa gyógyul -gondolatok egy fogalom körül

Ebben a cikkben a játékról fogok írni, arról, hogy a játékosságunk megélése gyógyítóan hat ránk, illetve arról is írok, hogy a gyógyulásunkban mennyire fontos szerepe van a játéknak.

Az itt leírtak saját tapasztalatból fakadnak, amik az energiakezelések során valóságként realizálódnak, illetve olvasott anyagok (Dolinszky), képzések során hallgatottak, tanultak még nem elmélyült ismeretei.

Onnan kezdem, hogy felnőtt koromban is úgy alkottam, mint ahogyan visszaemlékezve gyerek koromban játszottam, ugyanis a gyermek játszani tud bennünk felnőtt korunkban is: teljes belemélyüléssel, megszűnő külvilággal. Ahogyan teltek az évek egyre több kérdés sorakozott a fejemben, és egyre többet tanultam az energiagyógyászattal, pszichológiával vagy a művészetterápiával kapcsolatban, viszont ahogyan nőtt t tudásom, úgy szökött ki az öröm az alkotás során. Akkor nem sejtettem hogy ez így rendben van.

Az alkotói folyamat során megtapasztalt céltalan, szándék és érdek nélküli létezést azonban mélyen tudtam hinni, hogy az életben is "alkalmazható", tovább gyűrűzhet minden életterületre. Ez a fajta feszítettség egy belső konfliktus, amikor az idea megvan, de az eléréséhez még nem körvonalazódtak a tettek, mert a külvilágban lépten-nyomon akadályokba ütközünk, ez esetben viszont a saját elmém ellenállásába ütköztem.

Ahogyan egy szekrény ajtaján kialakult a felfedezések hatására a kép ami belőle kívánt megjelenni személyem által, úgy voltam egyre biztosabb abban, hogy az alkotói folyamatban tapasztaltak  az élet más területein is tudnak áramlón működni.

OTT, az alkotás szféráiban a felfedezés természetes. Miért tartanám fenn valahol más dimenzió számára azt, ami itt a földön gyakorlatilag minden életterületben engedhető? 

Játék: olyan magasabb hatalomnak való önmegadás, aminek nincs köze hierarchiához, küzdelemhez, hanem a legmagasabb szintű létezéshez, az Önvalóhoz való kapcsolódáshoz van köze. A játék a legszentebb és a legmagasabb rendű komolyság és amennyiben a résztvevőket egy másik világba viszi át, szent cselekvés. Amennyiben az életet is úgy fogjuk fel hogy játék, akkor az élet is komoly dolog. (Antalfai)

A játék terének érdekmentessége, a benne és általa zajló improvizáció, nem csak hogy felszabadítja a modern embert, de tetterőssé teszi, hiszen tapasztalati szinten élteti meg, hogy a felfedezés, a folyamatos változás, a bátor fordulatok nemhogy bajt okoznának, de újabb és újabb lehetőségét kínálják olyan megoldásoknak, amik paradox módon azon a módon bontódnak ki ahogyan a személyiségünk egy része valamikor megrekedt, kötötté vált. Ez a mese és a szabad alkotás szakralitása is, mert voltaképp minden a játékból fakad, még a háború is.

Játék során az a fajta ellenállás, pajzs és maszk hull le, ami által elfelejtődött az, ami TUD a maszkról a pajzsról vagy az ellenállásról. Játék során a nemtudás, a "nem tudom hogyan és miként" tágassága gyógyítóan hat, mert nem történik meg az őszinteségről vagy a JÓ-ról való gondolkodás. Mivel a játék sajátos terében és idejében minden RENDBEN van. Megtörik az énazonosság, és az Élet amit addig valami távoli és ismeretlen, tőlünk független filmrészletből vagy a biológiánk iránt érzett félelmekből ismerjük egyszerre a lényünkké szelídül. Szelídsége a legmélyebb ösztöneink magunkhoz emelése. 

A részből és törtségünkből egész lesz anélkül, hogy a teljességünket újra és újra kergetnénk, a kereső megáll és felismerődik a játék során, hogy a teljesség keresése, egyáltalán a kereső, pontosan a "találó" gondolatától van fenntartva, hiszen minden pillanat teljességben VAN bennünk, és általunk. Hol vagyunk bármikor is töredezettek, amikor zúg bennünk, a lelkünkben vagy a vérünkben az Élet? A törtség és kötöttség azon a létsíkon értelmezhető, ahonnan megkívánjuk élni az abból történő kiszabadulást, kioldódást.

Játék során felismerődik hogy a "részségünk" a természet rendjéhez igazítódik pusztán azáltal, hogy képes voltam  korábban elképzelni a felszabadulást, és az a kötés oldódik ahol a szabadság fogalmát valamikor hozzá kötötték a játékhoz úgy, ahogyan a vidámságot és a könnyedséget is.

Szabadnak csak az tarthatja magát, akiben ott csücsül a rab. A játékosság a legkomolyabb szakralitás derűje és tét nélkülisége. Szabadságról TUD a játék, mint ahogyan tudom, hogy reggel felkel a nap.

Az ember mindig keres valamit, és azért keresi, mert valahonnan ismeri.  CSak azt tudom keresni, amit ismerek, az abszolút ismeretlent nem keresem, mert nem tudok róla, azt csak közelíthetem, a játék által, ahogyan egyre több információt szabadon beengedek önmagamról, és a folyamatos áramlás során az általam megteremtett világomról. A felépített világom számomra mindig objektív.

A játékosság átáramoltatja a lelket, a Tanút érleli bennünk, mert voltaképp azt keressük, azt a Teremtőt, ami által és amiben vagyunk. Általam van, de nem én cselekszem. 

A gyógyulás tere a játék tere, az energiák tere a játék tere, az alkotás tere a játék tere,  ami azáltal létezik, mert korábban egyszer el tudtam képzelni, abban a viszonyban, amiben Tudok a gyógyulás útjáról, ott, ahol kerestem és elengedtem a gyógyulásomhoz kötött hogyanokat.