Az első blogbejegyzést az energiagyógyászatról írom, ami gyakorlatilag mentális gyógyulást jelent.

Picit írok az összefüggésekről.

A testünk látható, fogható. Fiziológiailag vannak folyamatok benne, vannak szervrendszereink, és millió és egy információ arról, hogyan működik, milyen szerv milyen feladatot lát el. Ereinkben lüktet a vér, dobog a szívünk, minden szervrendszerünk, és az egész szervezet végzi a maga dolgát. Az élet zajlik, lüktet benne. Egy dologra törekszik minden pillanatban: egyensúlyt fenntartani. Hívhatjuk harmóniának, csak ez a fogalom elég terhelt lett az utóbbi időben, mivel a harmóniával azonosítják azt, hogy az életben a történéseknek pozitív előjelűnek kell lennie, azonban ez nem így van..de erről később.

Történik valami az életünkben, például felénk rohan egy mérgesen ugató kutya, vagy meglátunk egy pókot a falon. Ezekre válaszul a szervezetben elindulnak reakciók, menekülési kényszer például. A pókot meglátva lehet hogy lefagyunk. Mindezek fiziológiásan is lezajlanak bennünk, ami annyit jelent, hogy ezen viselkedésnek megfelelő vegyületek termelődnek bennünk vagy épp gátlódik a termelésük, idegrendszerünk reagál, vérnyomás felmegy, izmaink megfeszülnek. Tehát fizikailag is lezajlik a folyamat ami érzelmileg megérint és reagáltatni kezd.

Ha ránézünk ezekre a képekre, láthatjuk, hogy valamiféle gondolat irányította a fizikai szervezetet affelé, abba, amerre a reakciónk vitt. A gondolatburokban érzelmi halmaz állt, hiszen a mérges kutya képe, hangja azonnal félelmet váltott ki. De miért?

Születésünkkor már megéljük azt, hogy valami kivet minket magából. Valami megváltozik, ami addig nem úgy volt. 

Innentől kezdve újra és újra érnek élmények. Érzékszerveink felfogják az eseményeket, az agy pedig raktároz, levon következtetést, tapasztalatokat, és kialakít mintázatokat, azért, hogy a következő hasonló szituban milyen viselkedést reagáltasson, melyik gondolatvilágot kapcsolja be elénk mint egy filmet, milyen történetbe tegyen bele és hajtsa végre azt a működési mechanizmust, ami arra a gondolat -és érzelmi világra anno jellemzően bevált. 

Az elme azonban nem ellenség, hanem pontosan védelmező szerepet tölt be. Az elme információ -és energiaáramlás, amin keresztül a világot felfogjuk és természeténél fogva tanítható. A mentális gyógyulás valójában az elme tévesen rögzült mintázatainak az átformálását jelenti. Az elme mindig azt teszi és úgy reagáltat amit, amiben hiszünk.

Sokan vannak akik meglátnak egy pókot és nézegetik, szemlélgetik, kíváncsiak rá, jellemzően a pici gyerekek, és bőven vannak olyanok is, akik pedig lefagynak tőle, vagy széttapossák őket.

Ezen keresztül lehet rálátni arra, hogy a kialakult gondolatvilágunk amire kapcsolódunk valahonnan olyan rétegből származik ami egyszerűen összekapcsol hasonló megélésekkel, és elkezdi megéltetni a számára korábban levont tapasztalat alapján a mintázathoz hű érzelmeket bennünk. A tapasztalat lesz az ami a viselkedési mintázathoz köt, az érzelmi skálán pedig olyan érzelmi rezgés szerint fogunk cselekedni, ami a korábbi élményben analóg megjelent és el lett tárolva. 

A különböző világképek, megélések, gondolati világok, olyanok lehetnek mint a filmekben a katasztrófafilmek képei. Vagy egy idilli, harmonikus lakatlan sziget élményei.

A képet az érzékszervek felfogják és az elme választ, belevetíti abba  a képbe a korábbi élményben tapasztaltakat.

Semmi baj nincs a védelemmel, a világban való fennmaradáshoz alkalmazkodást tanulunk. Viszont néha a rendszer túlműködik. Olyan helyen is jelez veszélyt ahol nincs, vagy olyan helyen nem jelez, ahol pedig van jelzés csak nem vesszük észre. Ilyenkor az élet bennünk elakadt, tagadásban vagyunk és ellenállással indítjuk a cselekvéseinket. Ez őrült nagy energiát igényel.

Ezért merül fel a kérdés jogosan, hogy ki választ bennünk gondolatot? Ki beszél rá valamire? És ki beszél le valamiről minket belül? Ezek mind az Én-hez köthetők, tehát személyes valóság, tanult mintákkal. Mert ezek mind tanult történetek.
Valójában a legfontosabb kérdés az önismeretben: hol vagyunk épp? Milyen valóságból nézek rá a világra, a történetre amit épp  megélek?

Ezért érdemes megtanulni figyelni, hogy milyen gondolat alapján döntünk, vagy úgy döntünk, hogy nem döntünk.

Az energiagyógyászat egyfajta mentális gyógyítás, csakúgy mint azok a technikák amik a lelket hivatottak segíteni a könnyedebb megélések felé.

A tudatunk nem képes megtapasztalni önmagát, ehhez egy tudatosságra van szükség, ami mindig magasabb rendű. Egyszerűen csak VAN. Ezáltal vagyunk képesek arra, hogy meglássuk mi zajlik a tudatban. EZ a tudatosság életenergia. Tudat nélkül nem érzékelhető az, hogy mi zajlik az elmében és így a testben sem. A tudat szintje határozza meg, hogyan vagyunk képesek látni a világot, felfogni és megélni a tapasztalatainkat. Alacsonyabb szinten, analóg érzelmekkel, amik nehezek, folyton egy készenlétben tartanak, mint a szégyen, vagy utálat, vagy magasabb szinten amik könnyedebb rezgések, ennélfogva tágabb, levegősebb, megengedőbb érzelmek, mint a hála vagy az öröm. 

Az elme egy hely ahol megtapasztaljuk az érzéseket. És ezek a megtapasztalások, gondolatok, élmények, elképzelések hatnak a testre, ezek járják át, nyomják, vagy éltetik, azaz tágítják, levegősítik, könnyeddé, örömtelivé teszik.

A Tiszta Tudat VAN, az ÉLETENERGIA VAN.

Az energiagyógyászat az energiához kapcsol, ehhez a Tudathoz kapcsol, a tudatossághoz, vagyis az életenergiához, ami mindenki sajátja, Tied is, és újra és újra megtapasztalva ez válik a valóságoddá. Ott, azon a tudatszinten éled meg az élet történéseit, és zajlását, ott éled meg a testedben jelentkező jelzés értékű tüneteket...Ott gyógyult vagy mert ott ÉLETENERGIA VAGY és ennek megélése kapcsol össze egyre inkább az Önvalóddal és már ITT is gyógyult vagy. Lehozod a gyógyultság állapotát ide, mert magadhoz emeled a mélyben lévő tapasztalati élmények szövevényes, tekervényes, elveszejtő megélését, és megértve azokat elengeded mindazt a fájdalmat okozó tudást, ami ehhez a mintázathoz még hozzáköt. Így emelkedsz, az érzelmeid rezgésszintje emelkedik, a megélésekben amik ugyanúgy nap mint nap zajlanak veled.

A történéseket függetleníted  az érzelmektől, nem számít már az ok, mert az nem felkutatható, ezerszer megnézted, hogy szülői minta, vagy transzgenerációs vagy előző életből tapasztalod, ugyanis mindegyik esetben kollektív elmére kapcsolódunk, milliók megéléseinek tapasztalatára, mert az érzelmek ugyanazok, csak a történetek, szereplők mások, amikbe belevetítjük azokat évezredek, évmilliomok óta életünk, sorsunk filmjében. Rákapcsolódunk egy kollektív bázisra.,

A gyógyulás lebontással jár, gondolati minták átfogalmazásával, másként látással a világra, ami önmagunkra való rálátást jelent. Látom, milyen rezgésű tudatban ábrándozok, szövögetek álmokat, vágyok harmóniára, vagy hol félek épp mindezek meglátására. A halogatás csak ott kap érvényt, ahol félek a sikertelenségtől, vagy úgy érzem lekéstem valamiről. Ezért a spiritualitás a gyakorlatban az önmegismerést jelenti és a már meghaladott szenvedéssel teli tudatok szemléletmódjainak átírását. A test pedig hűen jelez, melyik világ kér figyelmet, milyen szinten, hol tágulna a tudat, természeténél fogva tudva, hogy ami érkezik, azt KÉPes is meghaladni.

Összességében arról szól, hogy bármi amit eddig magunkról tudtunk, megtanultunk, megtanítottak, elengedést kíván Önmagunkért.