Ha túl sok

A világgal való kapcsolódásunk sokszor nem a fejünkben, hanem a szívünkben történik.
Akkor is, amikor épp nem értjük, mi zajlik körülöttünk.

Vannak időszakok, amikor a félelem, a túlterheltség vagy a bizonytalanság eláraszt bennünket.
Ilyenkor gyakran nem "velünk van baj", hanem az idegrendszerünk reagál arra, ami túl sok.

Ezek az állapotok nem véglegesek.
Meghívások arra, hogy lassítsunk, engedjünk, és visszataláljunk ahhoz a nézőponthoz, ahonnan nagyobb térből látjuk magunkat.

Néha úgy érezzük, mintha visszacsúsznánk egy ösztönösebb, reaktívabb működésbe.
Ez nem kudarc. Ez része az emberi tanulásnak.

Ha egy pillanatra fel tudunk emelkedni ebből az érzésből – akár csak egy lélegzetvétel erejéig –,
és újra emlékezünk arra, ami fontos, akkor megváltozik a perspektíva.

Sokszor csak később látjuk meg, hogy ezek a nehéz idők tanítottak a legtöbbet.
Nem megtörtek, hanem irányt mutattak.